Csoóri Sándor életrajza

Csoóri Sándor (Zámoly1930február 3. – Üröm vagy Budapest2016szeptember 12.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

1930-ban született Zámolyonreformátus parasztcsaládban. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az ELTE Orosz Intézetében tanult, de tanulmányait betegsége miatt félbehagyta. Különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott, így 1953-54-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955-től 56-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője. 1956 után egy ideig nem talált munkát, majd az 1960-as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztői munkatársa, 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja.

A hatalom hamar észrevette, hogy Csoóri nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig. Nem kaphatott komolyabb elismerést, díjakat. Budapesten élt, ahol a Belvárosi kávéházban jöttek össze barátaival, többek között Jancsó MiklóssalOrbán OttóvalKonrád GyörggyelKósa Ferenccel.

Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. Ezekben, valamint első kötetében (Felröppen a madár, 1954) még leginkább Petőfi realista közéletiségét követte. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-kor ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált. A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy és a közösségi elkötelezettség. Görömbei András szerint „költőként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte tovább költészetünknek azt a fő vonulatát, melyet elődei és kortársai Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig megteremtettek.” Mint monográfusa fogalmaz, a Csoóri-vers „sokrétegű, (…) gazdag képvilágú, érzékletes közvetlenséget és szürrealisztikus asszociációkat együtt mozgató, a természetet és a kozmoszt az emberi ügyek részévé és jelképévé avató, ritmusában nyugtalanságot és belső nyugalmat egyszerre sugalló”. Verseit számos idegen nyelvre lefordították.

Esszéiben a képi és a logikai megközelítést egyszerre alkalmazza. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek elejétől. Németh László és Illyés Gyula nyomdokain haladva hozta létre a magyar esszéírás egyik csúcsteljesítményét.

A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt, komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében. Több alkalommal sújtották szilenciummal, több ezer oldalnyi ügynöki jelentést írtak róla, népszerűsége azonban rendkívül magas volt, előadásain rendszerint zsúfolt termek fogadták. 1990-ben egy néhányak által antiszemitának minősített cikke miatt több írótársa szembefordult vele, a Magyar Írószövetség pedig (amelynek elnökségi és választmányi tagja is volt) nyilvánosan elhatárolódott tőle.

1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján, ahol a találkozó második napján „Új magyar önépítés” címmel tartott referátumot. 1987-ben egyike volt az Magyar Demokrata Fórum alapítóinak, majd 1993-ig a mozgalom, később a párt elnökségi tagja. 1988-tól a Hitel (folyóirat, 1988–) szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke. Ebben a funkciójában kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását.

Utolsó éveiben visszavonultan élt. A nyilvánosság előtt utoljára a 85. születésnapja tiszteletére szervezett ünnepségen jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. szeptember 12-én halt meg. Szeptember 21-én temették el az Óbudai temetőben. Az állami szertartáson Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere, Tornai József költő és Kósa Ferenc filmrendező búcsúztatta.

Csoóri Sándor Emlékest 

kép20.jpg

Csoóri Sándor halálának második évfordulóján, 2018. szeptember 12-én emlékezünk RÁ egy könyvbemutatóval egybekötött beszélgetésen.

Résztvevők: Illyés Mária, Duray Miklós, Kodolányi Gyula és Monostori Imre.

A költő verseit Rubold Ödön színművész adja elő, kedvenc népdalait Navratil Andrea mutatja be.

Műsorvezető: Pálfy G. István, az Emlékkönyv szerkesztője.

Bővebben: https://www.facebook.com/events/266625027309376

Csoóri Sándor Emlékest - Hagyományok Háza

kép19.jpg

Az Emlékest közreműködői:

Császár Angela és Rátóti Zoltán - színművészek
Parapács Zenekar
Navratil Andrea - népdalénekes
Sánta Gergő, Berecz István, Appelshoffer János - néptáncosok


A Magyar Rádió Kórusa, Pad Zoltán vezényletével
Műsorvezető: Pálfy G. István
A műsort összeállította: Dr. Balogh Júlia

Bővebben: https://www.facebook.com/events/277192372891586

2018. szeptember 22.

Csoóri Sándor Emlékest

kép17.jpg

A költő halálának második évfordulója alkalmából megrendezett emlékest a Kolozsvári Magyar Operában.

Csoóri Sándor (élt: 1930. február 3 - 2016. szeptember 12.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres József Attila-, kétszeres Magyar Örökség és Herder-díjas magyar költő, prózaíró, közéleti ember, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Az estet megnyitja Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke.


Császár Angela és Rátóti Zoltán - színművészek
Parapács Zenekar
Navratil Andrea - népdalénekes
Kalotaszegi Legénytársulat - néptánc


A Kolozsvári Magyar Opera Kórusa, Kulcsár Szabolcs vezényletével
Műsorvezető: Pálfy G. István, újságíró
A műsor anyagát válogatta: Dr. Balogh Júlia.

Bővebben: https://www.facebook.com/events/310069612909824