A lélek realizmusa

Csoóri Sándor költészetének és esszéírói gondolkodásának egyik visszatérő kérdése a népköltészet és a népi kultúra helye a modern világban. „Mi a népköltészet?” – teszi fel a kérdést Tenger és diólevél című esszéjében, majd így fogalmaz: „A népköltés a nép őshagyományszerű költészete.”

 

A lélek realizmusa ebből a gondolati világból indul el. Csoóri versei és esszéi a zene, az ének és a néptánc nyelvével találkoznak, így az irodalmi szövegek nem egyszerűen elhangzanak, hanem egy összművészeti előadás részeként kelnek életre.

​

Az est a népköltészettől és a hagyomány kérdéseitől jut el az emberi lélek mélyebb rétegeihez. Csoóri Sándor szellemi örökségét nem lezárt életműként mutatja meg, hanem olyan élő gondolkodásként, amely a kortárs közönség számára is képes új kérdéseket feltenni.