Csoóri Sándor életrajza
Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – Üröm vagy Budapest, 2016. szeptember 12.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költÅ‘, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
​
1930-ban született Zámolyon, református parasztcsaládban. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az ELTE Orosz Intézetében tanult, de tanulmányait betegsége miatt félbehagyta. KülönbözÅ‘ újságoknál és folyóiratoknál dolgozott, így 1953-54-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955-tÅ‘l 56-ig az Új Hang versrovat-szerkesztÅ‘je. 1956 után egy ideig nem talált munkát, majd az 1960-as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztÅ‘i munkatársa, 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja.
​
A hatalom hamar észrevette, hogy Csoóri nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig. Nem kaphatott komolyabb elismerést, díjakat. Budapesten élt, ahol a Belvárosi kávéházban jöttek össze barátaival, többek között Jancsó Miklóssal, Orbán Ottóval, Konrád Györggyel, Kósa Ferenccel.
​
ElsÅ‘ versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. Ezekben, valamint elsÅ‘ kötetében (Felröppen a madár, 1954) még leginkább PetÅ‘fi realista közéletiségét követte. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-kor ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselÅ‘jévé vált. A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfÅ‘bb ismérvei: a képekbÅ‘l áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepÅ‘ asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítÅ‘ jegy és a közösségi elkötelezettség. Görömbei András szerint „költÅ‘ként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte tovább költészetünknek azt a fÅ‘ vonulatát, melyet elÅ‘dei és kortársai Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig megteremtettek.” Mint monográfusa fogalmaz, a Csoóri-vers „sokrétegű, (…) gazdag képvilágú, érzékletes közvetlenséget és szürrealisztikus asszociációkat együtt mozgató, a természetet és a kozmoszt az emberi ügyek részévé és jelképévé avató, ritmusában nyugtalanságot és belsÅ‘ nyugalmat egyszerre sugalló”. Verseit számos idegen nyelvre lefordították.
​
Esszéiben a képi és a logikai megközelítést egyszerre alkalmazza. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítÅ‘ esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek elejétÅ‘l. Németh László és Illyés Gyula nyomdokain haladva hozta létre a magyar esszéírás egyik csúcsteljesítményét.
​
A hatvanas évektÅ‘l a népi-nemzeti ellenzék vezetÅ‘ egyénisége volt, komoly szerepet vállalt a rendszerváltás elÅ‘készítésében. Több alkalommal sújtották szilenciummal, több ezer oldalnyi ügynöki jelentést írtak róla, népszerűsége azonban rendkívül magas volt, elÅ‘adásain rendszerint zsúfolt termek fogadták. 1990-ben egy néhányak által antiszemitának minÅ‘sített cikke miatt több írótársa szembefordult vele, a Magyar Írószövetség pedig (amelynek elnökségi és választmányi tagja is volt) nyilvánosan elhatárolódott tÅ‘le.
​
1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján, ahol a találkozó második napján „Új magyar önépítés” címmel tartott referátumot. 1987-ben egyike volt az Magyar Demokrata Fórum alapítóinak, majd 1993-ig a mozgalom, késÅ‘bb a párt elnökségi tagja. 1988-tól a Hitel (folyóirat, 1988–) szerkesztÅ‘bizottsági elnöke, 1992-tÅ‘l fÅ‘szerkesztÅ‘je. 1991-tÅ‘l 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke. Ebben a funkciójában kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását.
​
Utolsó éveiben visszavonultan élt. A nyilvánosság elÅ‘tt utoljára a 85. születésnapja tiszteletére szervezett ünnepségen jelent meg a PetÅ‘fi Irodalmi Múzeumban. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. szeptember 12-én halt meg. Szeptember 21-én temették el az Óbudai temetÅ‘ben. Az állami szertartáson Balog Zoltán, az Emberi ErÅ‘források minisztere, Tornai József költÅ‘ és Kósa Ferenc filmrendezÅ‘ búcsúztatta.
Csoóri Sándor Emlékest
Csoóri Sándor halálának második évfordulóján, 2018. szeptember 12-én emlékezünk RÁ egy könyvbemutatóval egybekötött beszélgetésen.
​
RésztvevÅ‘k: Illyés Mária, Duray Miklós, Kodolányi Gyula és Monostori Imre.
​
A költÅ‘ verseit Rubold Ödön színművész adja elÅ‘, kedvenc népdalait Navratil Andrea mutatja be.
MűsorvezetÅ‘: Pálfy G. István, az Emlékkönyv szerkesztÅ‘je.
​
BÅ‘vebben: https://www.facebook.com/events/266625027309376
​
Csoóri Sándor Emlékest - Hagyományok Háza
Az Emlékest közreműködÅ‘i:
Császár Angela és Rátóti Zoltán - színművészek
Parapács Zenekar
Navratil Andrea - népdalénekes
Sánta GergÅ‘, Berecz István, Appelshoffer János - néptáncosok
A Magyar Rádió Kórusa, Pad Zoltán vezényletével
MűsorvezetÅ‘: Pálfy G. István
A műsort összeállította: Dr. Balogh Júlia
​
BÅ‘vebben: https://www.facebook.com/events/277192372891586
2018. szeptember 22.
Csoóri Sándor Emlékest
A költÅ‘ halálának második évfordulója alkalmából megrendezett emlékest a Kolozsvári Magyar Operában.
​
​
Csoóri Sándor (élt: 1930. február 3 - 2016. szeptember 12.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres József Attila-, kétszeres Magyar Örökség és Herder-díjas magyar költÅ‘, prózaíró, közéleti ember, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Az estet megnyitja Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke.
Császár Angela és Rátóti Zoltán - színművészek
Parapács Zenekar
Navratil Andrea - népdalénekes
Kalotaszegi Legénytársulat - néptánc
A Kolozsvári Magyar Opera Kórusa, Kulcsár Szabolcs vezényletével
MűsorvezetÅ‘: Pálfy G. István, újságíró
A műsor anyagát válogatta: Dr. Balogh Júlia.